Az utóbbi pár napra visszatekintve arra jöttem rá, hogy egy új hobbit találtam magamnak…ez a gravírozás…még nagyon gyerekcipőben járok, ezek az üvegek úgymond az első igazi megmérettetés eredményeiként születtek. Még van rajtuk amit csiszolgatni (ezt mondaná egy olyan akinek kisujjában van már a gravírozás) de egyszer majd én is nagyban fogom űzni…vagyis legalább még szeretnék ezt azt megtanulni. Addig íme néhány munkám….
Mikulás apó
Amikor télen hullani kezd a hó,
Indul útjára Mikulás apó.
A szél szakállát tépi, lengeti,
De ő kegyelme ezt csak neveti.
Szélnek, viharnak vígan neki vág.
Csak egy arasz neki a nagy világ.
Egy pillanat: mindenütt ott terem.
Hátán egy zsák. Vaj’ mivel van teli?
Miben a gyermek örömét leli.
Mogyoró, dió, az ég tudja még
Hogy mennyi mindenféle nyalánkság.
A zsák kicsiny, egy vékás sincs talán.
És mégis, mégis – mely csodás talány
Ki e kicsiny zsák addig nem ürül,
Míg a jó apó nem járja körül
Szép rendiben egész föld kerekét,
S nem látta annak minden gyerekét.
Alszik a gyerek nép, sejtelme sincs,
Hogy az ablakon zörren a kilincs,
És nyíl az ablak lassan s megjelent
Mikulás apó késő éjjelen.
Jóságos szeme – mely kedves dolog!
Az alvó gyermekekre mosolyog.
Aztán ablak közt egy s mást ott „felejt”
Egy két mogyorót a földön elejt.
S a koppanásra itt – ott egy gyerek
Megmozdul, aztán tovább szendereg.
Óh kedves éj! Szép álmok éjjele!
Emlékeddel lelkem most is tele.
Hajam, szakállam – fehér mint a hó,
Öreg vagyok, mint Mikulás apó,
De ezen kedves, szép éjjelen,
Amikor a jó öreg megjelent:
Úgy érzem újra gyermek lettem én,
Mikulásváró kicsi kis legény!
Benedek Elek
Mikor is volt az amikor még gyermekként izgatottan vártuk a Mikulást. Mikor volt az amikor már novemberben tervezgettük, hogy mit is írjunk a Mikulásnak. Azon töprengtünk, hogy vajon jó gyerekek voltunk-e, elviszi-e a Mikulás bácsi a levelünket az ablakból…Majd számolgattuk, hogy még hányat kell aludni, hogy jöjjön a Mikulás. Már napokkal azelőtt szorgalmasan rendet raktunk, megpucoltuk a cipőinket…S utána már csak a nagy várakozás maradt…
Milyen élmények is voltak ezek…..még hittünk vakon a Mikulásba…Milyen jó is lenne újra gyerek lenni, (legalább erre a néhány napra) gondtalanul várni, örvendeni…
Hull a pelyhes fehér hó
Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyermek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves, öreg, Télapó!
„Melyek életem legfontosabb céljai ” – 12 Benjamin Franklin erény
1. Mértékletesség – „Ne egyél a tunyulásig, ne igyál a részegségig.”
2. Hallgatás – „Csak úgy szólj, ha ezzel magad vagy a mások javát szolgálod. Kerüld a felületes beszélgetést.”
3. Rend – „Minden dolognak legyen meg a maga helye. Minden tevékenységednek legyen meg a maga ideje.”
4. Határozottság – „Határozd el, hogy megteszed amit kell! Hiánytalanul tedd meg amit elhatároztál.”
5. Takarékosság – „Csak olyasmire költs, ami hasznára van másoknak és magadnak.”
6. Szorgalom – „Ne veszíts időt! Munkálkodj mindig valami hasznos feladaton. Mellőz minden felesleges tevékenységet.”
7. Őszinteség – „Senkit se vezess félre ártó módon! Gondolkodj jámboran és igazságosan, és ha beszélsz szólj ennek megfelelően.”
8. Igazságosság – „Igaztalanul ne bánts meg senkit! Ne mulaszd el azt a segítséget amit kötelességed megtenni!”
9. Arányérzék – „Kerüld a végleteket! Légy olyan türelmes a téged ért sérelmekkel, amilyen türelmet megítélésed szerint ezek megérdemelnek.”
10. Tisztaság – „Ne tűrd sem a tested, sem a ruhád, sem pedig a környezeted tisztátalanságát.”
11. Nyugalom – „Ne hagyd magad bosszantani a semmiségektől, a hétköznapi és az elkerülhetetlen dolgoktól.”
12. Önmegtartóztatás – „Ritkán élj a kéjjel: csak akkor, ha egészségedet vagy gyermeked nemzését szolgálja. Sose juss el a csömörig, erőd fogytáig. Ne űzd mások vagy magad békéjének vagy jó hírének rovására.”
Ha megtanuljuk ellenőrzésünk alatt tartani életünk dolgait, részünk lesz a belső békében. Ez az a derűs nyugalom, egyensúly és belső harmónia, melyre az események irányításával teszünk szert.
Ez a lelki béke csak akkor érhető el, ha tetteink összhangban vannak azokkal a dolgokkal, amikben hiszünk.
Egy cél megvalósítása ezért meghatározószerűen azt jelenti, hogy valami újat hozunk létre, elhagyjuk az ismerős, kényelmes terepet, elhagyjuk a komfortzónánkat, hogy új utakat vágjunk. A célok ugyani gyakran új magatartásformákat igényelnek tőlünk, és ez kényelmetlenség.
Az értékekre alapozott célok arra kényszerítenek, hogy összpontosítsuk erőfeszítésünket és meginduljunk kifelé a gödörből, kilépjünk a megszokott kerékvágásból.
A vágyad sosem fog teljesülni, ha nem teszel érte valamit. Csak a jövőre vonatkozóan tűzhetünk ki célokat. Nem érdemes hát időt pocsékolnunk a múltra.
A célok kitűzésénél ügyelned kell arra, hogy azok kielégítsék a legfontosabb követelményeket. Ezek a következők: konkrétság, mérhetőség, cselekvésorientáltság, realitás, jó időzítés.
A céloknak konkrétaknak kell lenniük. Ha a cél nem konkrét nehezen tudod eldönteni, hogy elérted vagy sem.
A céloknak a cselekvésre kell összpontosulniuk, nem személyes tulajdonságokra.
A céloknak reálisnak kell lenniük. Jó ha magasra célzol, de ha túl magasra, akkor sikertelen leszel, és ez kiábránduláshoz vezet.
A célokat megfelelő időben kell kitűzni. Ne tűzz ki olyan célokat, amelyek megvalósítására tárgyilagos becslés alapján most nincs időd. Ám ne halassz egy célt olyan sokáig, hogy közben aktualitását veszti.
Kiűzhetsz egy célt, de ha többé nem figyelsz rá, sosem fogod elérni. A sikerhez elszántságra és állhatatosságra is szükség van. Időről időre fel kell magadnak tenned a kérdéseket: „El vagyok szánva, hogy kitartsak az értékeim mellett, járjon ez bármilyen kényelmetlenéggel is? El vagyok szánva, hogy céljaimat megvalósítsam, legyenek ezek bármilyen nehezek is? El vagyok szánva, hogy megvalósítsam céljaimat, bármennyire is vissza akarnak húzni a régi szokások?”
„Nincs véletlen, nincs sors, nincs végzet, mely gáncsolhatná, gátolhatná vagy eltéríthetné az elszánt lelket, hogy megtegye, amit elhatározott.”
Ha el vagy szánva, hogy a kiválónál nem adod alább, és megállapítva vezérlő értékeidet, kitűzve céljaidat és kilépve a komfortzónából nekilátsz, hogy kézbe vedd és irányítsd azokat a napi eseményeket, melyekből életed összeáll, semmi sem állhat az utadba.
Tervezésen azt értem, amikor leülök, és nemcsak azt veszem sorra mi mindent szándékozom tenni az előttem álló napon, hanem mérlegelem az egyes feladatok fontosságát és értékét is. Az időbeosztásunk tervezése olyan esemény, mely teljesen a mi irányításunk alatt áll.
Gondoskodj arról, hogy napi feladatlistád mindig tartalmazzon egy olyan lépést amely közelebb visz álmaid megvalósításához. Gondoskodj arról, hogy a feladatok száma és a végrehajtáshoz szükséges idő összhangban legyen a rendelkezésre álló idővel. A feladatokat a lehető legkonkrétabban fogalmazd meg pl. fél óra angol tanulás. A bizonytalanul megfogalmazott feladatok nem ösztönöznek munkára. Igyekezz számba venni azokat az incidenseket amelyek akadályozhatnak feladataid teljesítésében. Sorold fontosságuk szerint a feladatokat. A váratlan események megzavarhatják, hogy minden a listán lévő feladattal végezz, de ha a legfontosabbakkal kezdesz, megvan az a jó érzésed, hogy amik elvégezetlenül maradtak, messze nem olyan fontosak.
Az idő alapeleme az esemény. Minden történés esemény. Az idő valójában az, ahogyan meghatározott ütemben és sorrendben ezek az események követik egymást.
Értelmetlen olyan dolgokon idegeskedni melyekre semmi befolyásunk sincs. Alkalmazkodnunk kell hozzájuk. A másik lehetőség, hogy állandóan feszültségben élünk miattuk.
Nem igazán érzi jól magát, nem igazán tartja magát sokra egy ember, ha képtelen irányítani életének eseményeit. Vannak azonban események melyeket maradéktalanul ellenőrzésünk alatt tarthatunk. Tulajdonképpen erről egy egészen hosszú listát lehet összeállítani.
Az egyetlen létező valami, ami felett teljes ellenőrzést gyakorolhatsz, amit teljes egészében képes vagy irányítani, nos, ez a valami te vagy magad.
A belső béke azt jelenti, hogy életünket áthatja a derűs nyugalom, az egyensúly, a harmónia. Mindez annak eredménye, hogy úgy érezzük, urai vagyunk sorsunknak, életünket magunk irányítjuk.
Több oka is van, ha sikertelenek vagyunk önmagunk irányításában. Az egyik ilyen a szokásainkban rejlik. Sokan megszoktuk, hogy kevesebbel is beérjük, mint amennyit megkaphatnánk, és kevesebbet hozunk ki magunkból, mint amennyire képesek lennénk.
Vannak események melyek irányítására nincs lehetőségünk, de mi azt hisszük, hogy van: pl. pocsékolhatjuk az időnket arra, hogy szidjuk a rossz időjárást. Ennek ellentéteként: vannak események, melyeket képesek lennénk irányítani, mi azonban azt hisszük, hogy nincs rá lehetőségünk.
Hogyha nyomos okunk van rá, olyan dolgokat tudunk megcsinálni, amelyeket általában lehetetlennek tartunk. A döntő az, hogy van e nagyon nyomós okunk, hogy mindennel megpróbálkozzunk.
Bebeszéljük magunknak, hogy képtelenek vagyunk ellenőrzésünk alatt tartani az eseményeket, holott képesek lennénk rá. Feladjuk, mielőtt kimerítenénk minden rendelkezésünkre álló lehetőséget. Minél többre becsüljük magunkat, annál többet vagyunk képesek elvégezni és minél produktívabbak vagyunk, annál többre becsüljük magunkat.
Minél jobban kézbe vesszük életünk irányítását, annál jobb véleményünk lesz magunkról, vagyis nő az önbecsülésünk, és ahogy egyre több olyan dolgot vagyunk képesek irányítani, amelyek valóban sokat jelentenek számunkra, kezdjük fantasztikusan érezni magunkat.
A halogatás a leggyakoribb önhibából elkövetett időpocsékolás. Dolgok tologatása több fejfájást és több kudarcot okozott már. Ha felismered halogatásod okait sikeresen veheted fel velük a küzdelmet. Állhatatosan keresd a megoldást, amíg el nem éred a célodat, vagy leküzdhetetlen akadályba nem ütközöl.
Ha egy munkát el kell végezned, láss neki a legjobb tudásod szerint. Ha nem tervezzük napjainkat, ha nem érezünk lelkesedést céljaink iránt, ha nem él bennünk élénken, hogy mi mindenre akarjuk fordítani az óráinkat nagyon könnyen kezdünk mellékes dolgokon tűnődni.
Valamikor, úgy kb. 6-7 évvel ezelőtt olvastam egy könyvet a sikeres időgazdálkodásról és életvitelről, amiből egy jegyzet is készült (a könyv címe és írója hiányosan van meg de majd utánanézek). Nem tudom, hogy akkor milyen célt szolgált az, hogy jegyzetet készítsek, de most igazán jó volt átolvasni és elgondolkodni rajta. Következőkben a jegyzetem rövidített formáját megosztom, hátha ti is találtok benne bölcs gondolatokat.
I. rész
„ Az emberek pedig azért elégedetlenek a sorsukkal, mert úgy érzik, hogy nem urai annak ami velük történik. A valódi megoldáshoz – hogy elégedettek legyenek- több kell mint csupán eredményesen gazdálkodni az idővel.
A piaci verseny olyan szintű személyes eredményességet követel, hogy ha képtelen vagy fejlődni, kiesel a versenyből.
Minden életünkbe belépő új tárgy vagy személy szinte hangosan kiáltja: “Hé! Szánj rám is időt!”
A pszichológusok kimutatták, hogy az öngyilkosságok gyakori oka éppen az, hogy az egyén úgy érzi, tökéletesen elvesztette uralmát a sorsa felett: „Az egyetlen dolog, amire befolyással lehetek, hogy élem-e az életet, vagy véget vetek neki.”
Lelki békénk megteremtésének az a titka, hogy tisztába jöjjünk alapvető értékeinkkel – azokkal a dolgokkal, melyek életünkben a legfontosabbak számunkra – azután, gondoskodjunk arról, hogy ezek tükröződjenek a mindennapi tevékenységünkben, hétköznapi életünkben.
Értelmetlen dolog jobban gazdálkodni az időnkkel, ha ezt nem azért tesszük, hogy többet foglakozhassunk azzal ami, a legfontosabb számunkra.
Napi tevékenységünkben tükröződniük kell legfontosabb értékeinknek. Túlságosan is gyakran kezdünk tépelődni azokon a dolgokon, melyeket meg kellett volna tennünk, vagy megtehettünk volna, de nem tettük meg. Túlságosan is engedünk a hétköznapok sürgetésének, és azokat a dolgokat tesszük, amiket úgy gondoljuk, hogy meg kell tennünk, közben pedig szem elől tévesztjük azokat a dolgokat, melyek valóban fontosak lennének.
Ezen a bolygón minden ember legfőbb vágya a lelki béke, és az ezzel járó boldogság. Végső soron mindenki békében akar élni önmagával, jól akarja érezni magát önmagával.
Mindnyájan azt akarjuk, hogy amikor reggel felkelünk, lelkesedéssel tekintsünk az előttünk álló napra. Irányítani akarjuk életünknek azokat a dolgait, melyek irányíthatók. Az izgalmas mindenben nem az, hogy lehetséges, hanem, hogy el is érhető.
